Éljen a gasztronómia

Éljen a gasztronómia

Természetesen Szekszárd. Mi másra lennénk büszkék, ha egyszer oda valósiak vagyunk?

Ez azonban nem ok arra, hogy bárkit indokolatlan kritikával illessünk, aki Villányban, Egerben, Sopronban, vagy bárhol máshol termel. Elutasítom az ilyen fajta – sajnos gyakori – provokációt. Kicsinyes és következetlen. Ezek a kollégák ugyanis mindannyian bort termelnek, tehát ugyanannak a családnak a tagjai.

A borfogyasztókról nem is beszélve. Nálunk ugyan az a kérdés, hogy „bort iszol, vagy fehéret?” – de még ez sem ok arra, hogy ne látogassam örömmel kiváló tokaji, és Balaton-felvidéki barátaimat. A családon belül liberális vagyok: mindenki igyon olyan bort, amilyen tetszik neki! Még az sem baj, ha a Rioja völgyéből való, vagy a Chateauneuf du Pape tündököl a címkén. Én is nagyra értékelem. Még gyakrabban is ellátogatnék, ha tehetném.

Természetesen ide sorolom a cidré fogyasztását is. Figyelmet érdemlő kultúra az almából habzóbort készíteni…

Sőt, még ennél is messzebb megyek. Az sem feltétlenül kell, hogy bor európai legyen. Igyon Mondavit aki akar, igyon Penfoldot, dél-afrikait, vagy chileit. Az európai piac védelme az újvilági borok ellenében egy olyan kereskedelmi kérdés, ami elbizonytalanít ugyan a mondat folytatásában, de az ellenfél ki- meg- és felismerésének filozófiája mégis azt mondatja, hogy meg kell kóstolni őket. 

Némi túlzással a bort körülhatárolhatnám úgy is, hogy a kétszikűek termésének erjesztett leve. Két dolog tart vissza ettől. Az egyik az, hogy nyilván nem ismerem a teljes szortimentet, az összes zsákutcájával és technológiai baklövésével együtt. A másik az, hogy ha bezárnám a kört az előbbi definícióval, akkor kimaradna a kumisz.

Az sem baj, ha az érdeklődő nem csak bort iszik, hanem annak a párlatát is. Gondolkodtam, hogy hova tegyem magamban a gabonapárlatot, de inkább azt sem tekintem ellenfélnek. A jó gabonapárlat ugyanannak a filozófiának a része, mint amiről beszélek.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok féltékeny egyetlen felsőkategóriás bortermelőre sem. Versenytársnak tekintem őket, és bátran elébe állok a megmérettetésnek. Nagyra értékelem az eredményeiket, és örülök, ha piaci elismerést tudnak kivívni maguknak. Nekem megtiszteltetés, ha az erős mezőny része lehetek.

Kijelentem továbbá, hogy nem érzem piacrombolónak a gyengébb bormezőny jelenlétét sem. Akkor lehet a különbséget mérni, ha van mihez. Ha meghúztuk az alapvonalat.

Mert az üdítőitalhoz nem lehet. Aki azon él, lehet, hogy sosem fogja megérteni, miért fizet egy nívós borfogyasztó az érthetetlen és a reális ár között billegő összeget egy-egy palack borért.

Ezért deklarálom bátran, hogy aki bort készít, az nekem szövetségesem, még akkor is, ha technológiai kérdésekben különböző állásponton vagyunk.

Ezért hívom fel együttműködésre a borászokat, és üzenek hadat – korunk közéleti személyiségei közül az egyik gyöngyszem jelszavának analógiájára – a következőképpen: „Le a cukrosvízzel, le az ócska italokkal!”

Éljen a gasztronómia!

A KÉZMŰVESSÉG ALAPVETÉSE

A KÉZMŰVESSÉG ALAPVETÉSE

  1. A kézműves bort az alkotója a szőlőből az erjedés, a tisztulás és az érlelés természetes folyamatainak a elősegítésével készíti. A borműves beavatkozása kizárólag a bor fizikai jellemzőit illeti, a bor kémiai jellemzői spontán átalakulás eredményeképpen alakulnak ki. Ezen alapvetés alól a kén adagolása az egyetlen kivétel.
  1. A kézműves bor a termőhely leképezése. A kézműves bor őrzi a termőhelyi jegyeit, amelyek a talajszerkezetből és annak kitettségéből, a termesztett fajtákból, a termesztési formákból és a növények ápolásából, továbbá a bor készítés eljárásaiból állnak össze. Ezért a kézműves bor a termelő hosszú távon művelt ültetvényében termett szőlőjéből készül.
  1. A borműves a szőlő termesztésével és a bor készítésével elfogadja és megőrzi a természet egyensúlyát. Ennek megfelelően alakítja ki a termesztési eljárásait és üzeme működését. A borműves tudatosan, a legkisebb kibocsátásra és felhalmozódásra törekedve alkalmazza az energiahordozókat és vegyi anyagokat.
  1. A kézműves bor évjáratonként változó sajátosságokat hordoz, ízvilága csak azonos évjáratú házasítással őrzi meg kincseit. Az évjáratoktól független, egységes íz elfogadhatatlan, a kézműves filozófia tagadja az évjáratok házasítását.
  1. A kézműves bor ízvilágát a szőlő határozza meg, a bor ízét a fahordós érlelés csak feltárja és kiegészíti.
  1. A kézművesség csak a kiemelkedő termőhelyi adottságokkal együtt eredményezi a legfelső minőségi osztályt.
  1. A borműves küldetése a közízlés művelése annak érdekében, hogy a kiemelkedő minőségű kézműves bort a közízlés megértse, és a magáévá tegye. A borműves ezért küldi versenyekre a borait.
  1. A borműves szövetségesének és munkatársának tekinti a kézműves borkultúra követőit.

 

A tökéletesség az egyszerű dolgok kiemelkedő minőségű megalkotásában valósul meg.

Értem a szót, beszélem a nyelvet

Értem a szót, beszélem a nyelvet

Értem a szót, beszélem a nyelvet, de nem használom. A business irányított életem rabszolgája vagyok, és nem a saját gondolataimat fogalmazom.

Lehet, hogy ezért nem ismerem fel a munkába nyomorodás veszélyhelyzetét. Azért nem, mert sokat dolgozni még nem veszélyhelyzet. A munkaerő akár a munkában is képes újratermelődni. Ha nem rántja földhöz az elmét a butaság, a nemtörődömség, az érdektelenség.

A szárnyaló elme takarékos. A siklási súrlódás nagyságrendekkel kisebb, mint a gördülési. Ezért permetez negyed annyiért a repülő a traktorhoz viszonyítva. 

Ha a repülő teljesítményét felfalják a pálya kátyúi, tehetetlenné válik, és nem tud felszállni. Így zötyög az alkotó elme a multisivár ragyogásban és olcsóságban.

Akiktől tanulhatunk, azoknak a legnagyobb része fizikai nyomorban küzdött magáért. Nem arra való vajon a jólétünk, hogy többet fordíthassunk alkotásra? Tartozunk magunknak, és tartozunk az alkotó elméknek azzal, hogy minden szabad erőnket teremtésre fordítjuk.

Az ember tanítása is alkotás. Az egyik legnehezebb. A tanítónak a veszélyt kell felismernie, hogy ha nem bírja el az embereket, akiket tanít, akkor úgy fullad beléjük, mint a vízbe a tapasztalatlan mentő.

A célratörő ember nem merül ki. Mert a céllal megtett útja újratermeli az erejét. Ezért három dolgunk van. Az első, hogy alkossunk példásan. Bort, ételt, gépet, szövetet, verset, zenét, fotót, akármit. A második az, hogy ezt sugározzuk azok számára, akik a hitelességünkből tanulhatnak, és ilyen módon műveljük finoman a környezetünket. A harmadik az, hogy ezek örömét megosszuk, és ezek sebeit gyógyítsuk a fáradhatatlan társainkkal.

 

Ember Gép Üzlet Bor

Ember Gép Üzlet Bor

Az Ember azért ijed meg a Teljesítménytől,

mert a saját kicsiny léptékével próbálja mérni a világot.

Pedig képes felülemelkedni magán.

Ennek megnyilvánulása a Gép.

 

Az Ember csak lassan érti meg,

hogy a munkát nem lehet befejezni.

A vállalkozásnak nincs nyugvópontja.

Nincs olyan, hogy kész, felépült.

Ha jól épült fel, már építeni is kell, tovább.

Ennek megnyilvánulása az Üzlet.

 

Az Ember, még ennél is lassabban érti meg,

hogy az életének ritmusa nem azonos az Üzlet ritmusával.

Különbséget kell tennie.

Meg kell tanulnia bánni az Idővel.

Ki kell tisztítania az elméjét, hogy be tudja fogadni az újat.

Csak így képes megélni a Pillanatot.

Ennek megnyilvánulása a Bor.

 

The human is frightened of the performance, because tries to measure the world by own teeny scaling. Unless overcomes