Értem a szót, beszélem a nyelvet

Értem a szót, beszélem a nyelvet

Értem a szót, beszélem a nyelvet, de nem használom. A business irányított életem rabszolgája vagyok, és nem a saját gondolataimat fogalmazom.

Lehet, hogy ezért nem ismerem fel a munkába nyomorodás veszélyhelyzetét. Azért nem, mert sokat dolgozni még nem veszélyhelyzet. A munkaerő akár a munkában is képes újratermelődni. Ha nem rántja földhöz az elmét a butaság, a nemtörődömség, az érdektelenség.

A szárnyaló elme takarékos. A siklási súrlódás nagyságrendekkel kisebb, mint a gördülési. Ezért permetez negyed annyiért a repülő a traktorhoz viszonyítva. 

Ha a repülő teljesítményét felfalják a pálya kátyúi, tehetetlenné válik, és nem tud felszállni. Így zötyög az alkotó elme a multisivár ragyogásban és olcsóságban.

Akiktől tanulhatunk, azoknak a legnagyobb része fizikai nyomorban küzdött magáért. Nem arra való vajon a jólétünk, hogy többet fordíthassunk alkotásra? Tartozunk magunknak, és tartozunk az alkotó elméknek azzal, hogy minden szabad erőnket teremtésre fordítjuk.

Az ember tanítása is alkotás. Az egyik legnehezebb. A tanítónak a veszélyt kell felismernie, hogy ha nem bírja el az embereket, akiket tanít, akkor úgy fullad beléjük, mint a vízbe a tapasztalatlan mentő.

A célratörő ember nem merül ki. Mert a céllal megtett útja újratermeli az erejét. Ezért három dolgunk van. Az első, hogy alkossunk példásan. Bort, ételt, gépet, szövetet, verset, zenét, fotót, akármit. A második az, hogy ezt sugározzuk azok számára, akik a hitelességünkből tanulhatnak, és ilyen módon műveljük finoman a környezetünket. A harmadik az, hogy ezek örömét megosszuk, és ezek sebeit gyógyítsuk a fáradhatatlan társainkkal.

 

Szakértelem

Közzétéve

2017. szeptember 5.

Szakértelem

Közzétéve

2017. szeptember 5.