Éljen a gasztronómia

Éljen a gasztronómia

Természetesen Szekszárd. Mi másra lennénk büszkék, ha egyszer oda valósiak vagyunk?

Ez azonban nem ok arra, hogy bárkit indokolatlan kritikával illessünk, aki Villányban, Egerben, Sopronban, vagy bárhol máshol termel. Elutasítom az ilyen fajta – sajnos gyakori – provokációt. Kicsinyes és következetlen. Ezek a kollégák ugyanis mindannyian bort termelnek, tehát ugyanannak a családnak a tagjai.

A borfogyasztókról nem is beszélve. Nálunk ugyan az a kérdés, hogy „bort iszol, vagy fehéret?” – de még ez sem ok arra, hogy ne látogassam örömmel kiváló tokaji, és Balaton-felvidéki barátaimat. A családon belül liberális vagyok: mindenki igyon olyan bort, amilyen tetszik neki! Még az sem baj, ha a Rioja völgyéből való, vagy a Chateauneuf du Pape tündököl a címkén. Én is nagyra értékelem. Még gyakrabban is ellátogatnék, ha tehetném.

Természetesen ide sorolom a cidré fogyasztását is. Figyelmet érdemlő kultúra az almából habzóbort készíteni…

Sőt, még ennél is messzebb megyek. Az sem feltétlenül kell, hogy bor európai legyen. Igyon Mondavit aki akar, igyon Penfoldot, dél-afrikait, vagy chileit. Az európai piac védelme az újvilági borok ellenében egy olyan kereskedelmi kérdés, ami elbizonytalanít ugyan a mondat folytatásában, de az ellenfél ki- meg- és felismerésének filozófiája mégis azt mondatja, hogy meg kell kóstolni őket. 

Némi túlzással a bort körülhatárolhatnám úgy is, hogy a kétszikűek termésének erjesztett leve. Két dolog tart vissza ettől. Az egyik az, hogy nyilván nem ismerem a teljes szortimentet, az összes zsákutcájával és technológiai baklövésével együtt. A másik az, hogy ha bezárnám a kört az előbbi definícióval, akkor kimaradna a kumisz.

Az sem baj, ha az érdeklődő nem csak bort iszik, hanem annak a párlatát is. Gondolkodtam, hogy hova tegyem magamban a gabonapárlatot, de inkább azt sem tekintem ellenfélnek. A jó gabonapárlat ugyanannak a filozófiának a része, mint amiről beszélek.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok féltékeny egyetlen felsőkategóriás bortermelőre sem. Versenytársnak tekintem őket, és bátran elébe állok a megmérettetésnek. Nagyra értékelem az eredményeiket, és örülök, ha piaci elismerést tudnak kivívni maguknak. Nekem megtiszteltetés, ha az erős mezőny része lehetek.

Kijelentem továbbá, hogy nem érzem piacrombolónak a gyengébb bormezőny jelenlétét sem. Akkor lehet a különbséget mérni, ha van mihez. Ha meghúztuk az alapvonalat.

Mert az üdítőitalhoz nem lehet. Aki azon él, lehet, hogy sosem fogja megérteni, miért fizet egy nívós borfogyasztó az érthetetlen és a reális ár között billegő összeget egy-egy palack borért.

Ezért deklarálom bátran, hogy aki bort készít, az nekem szövetségesem, még akkor is, ha technológiai kérdésekben különböző állásponton vagyunk.

Ezért hívom fel együttműködésre a borászokat, és üzenek hadat – korunk közéleti személyiségei közül az egyik gyöngyszem jelszavának analógiájára – a következőképpen: „Le a cukrosvízzel, le az ócska italokkal!”

Éljen a gasztronómia!

Szakértelem

Közzétéve

2017. szeptember 5.

Szakértelem

Közzétéve

2017. szeptember 5.